2015. november 24–én, Strasbourgban került sor a kisebbségi intergroup novemberi ülésére.
A tanácskozás első részében Dr. Roberta Medda-Windischer kutató tartott felvezető előadást a történelmi-nyelvi kisebbségek (őshonos) helyzetéről, a főbb kihívásokról, jövőbeni kilátásaikról a migráció által érintett autonóm területeken, mint Flandria, Katalónia, Dél-Tirol, Skócia, Baszkföld. Ezen területek egy része már évtizedek óta befogad bevándorlókat, míg más közösségeket csak most érinti a migrációs hullám. Az őshonos kisebbségek léte még komplexebbé teszi a migráció kezelését. Számos esetben eltérő az őshonos kisebbségek és a migráns népesség érdeke. Az új kisebbségek megjelenésével összetettebbé válhat egy-egy őshonos kisebbség és az állami szint közötti kapcsolat. Fontos kérdés, hogy hogyan lehet az őshonos és „új” kisebbségek érdekeit összeegyeztetni.
A tanácskozás második részében eszmecserét folytattak az Kisebbségvédelmi Keretegyezmény alkalmazásáról szóló, az Európa Tanácshoz benyújtott Romániáról és Ukrajnáról szóló jelentésről.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke ismertette, hogy az RMDSZ két árnyékjelentést nyújtott be: egyik az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének romániai gyakorlatba ültetésére vonatkozik, a másik pedig a Kisebbségi Nyelvek Európai 
Chartájának romániai alkalmazására. Románia két éves késéssel, 2016 februárjában nyújtotta be a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény alkalmazásáról szóló jelentését az Európa Tanácshoz, mindez azt mutatja, hogy Románia nem veszi komolyan saját és a nemzetközi szerződésekben elfogadott vállalásait sem. Az RMDSZ szerint a jelentés alapvetően hamis képet sugall a kisebbségi jogok, illetve az anyanyelvhasználat romániai helyzetéről, ezért árnyékjelentést készítettek erről, illetve a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazására vonatkozó jelentésről is. Ebben cikkelyenként követik a Chartát és példákat mutatnak be, amelyek alátámasztják, hogy Romániában, különösen 2011 után, rendszeresen sérül a kisebbségi jogok alkalmazása, megsértik az elfogadott törvényeket és azokat a nemzetközi szerződéseket, egyezményeket, amelyeket a román parlament ratifikált a ’90-es, illetve a 2000-es években. Érdekesség, hogy a Kisebbségi Chartát Románia aláírja 1995-ben, de csak 2007-ben ratifikálja, és 2008-ban lép életbe. A jelentések célja bemutatni azt, hogy 2003-as alkotmánymódosítást követően Románia nem fogadta el azt a kisebbségek jogállására vonatkozó törvényt, amelyre ígéretet tett, és amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény bizonyos értelmezés szerint elő is ír.
Az RMDSZ a saját jelentését eljuttatta az ET-nek. Tapasztalatuk szerint Románia olyan új módszereket, eszközöket használ a kisebbségi jogok megsértésére. Például bírósági ítéletek hosszú sora korlátozza az etnikai, nemzeti szimbólumok használatát (székely zászló), ugyanakkor más identitással bíró közösségek használhatják saját jelképeiket. Kelemen aláhúzta, Románia erős regionális identitásokkal rendelkező állam. Bírósági ítéleteken keresztül tagadják meg azt is, hogy „Székelyföld” megnevezést szerepeltető székelyföldi civil szervezeteket, vagy gazdasági társaságokat bejegyezzenek. A jelentésben, ahol kifogást emelnek, ott javaslatot is terjesztenek elő. Korábban politikai döntés született arról (törvénybe foglalták), hogy lehetséges az anyanyelvi oktatás egészen az óvodától egyetemig. Ugyanakkor továbbra sincs magyar nyelvű oktatás a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, holott 2012 óta hatályos és érvényes a törvény. A kisebbségi jogok védelme Romániában először politikai döntés, majd jogalkotás (törvénybe kell foglalni). Kelemen Hunor a marosvásárhelyi katolikus gimnázium példáját is felhozta, amelynek működését most az ügyészség akarja felfüggeszteni. Ez mutatja, hogyan lehet ellehetetleníteni egy kisebbségi iskolát. A bírósági anyanyelvi használatot sem teszik lehetővé, bár ezt az alkotmány előírja, így sérül az igazságszolgáltatáshoz való jog. Az egészségügyben az anyanyelv használat miatt tagadtak meg ellátást, a gyógyszereket sem feliratozzák. „A közigazgatásban „amit a törvény nem ír elő, azt tiltja” elvet alkalmazzák. A 20 százalékos nyelvhasználati küszöb esetében, ha a törvény 20 százalék fölött teszi kötelezővé a közigazgatásban a kétnyelvűséget, a kétnyelvű feliratokat, akkor ezt 20 százalék alatt tilos alkalmazni. A Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját Románia 2007-ben ratifikálja, 12 évvel az aláírást követően. 2011 óta ennek alkalmazása is akadozik. A Charta által lefedett terültek szinte mindegyikén jogsértés történi. A tömegtájékoztatás és kultúra területéről is ismertetett példát Kelemen Hunor: bírósági ítéletek tiltják, hogy az önkormányzatok Székelyföldön magyar nyelvű írott sajtót támogassanak, ezek megjelenését csak akkor teszik lehetővé, ha román nyelvű fordítás kíséri. Kultúra terén pedig az elmúlt három-négy évben csökkent a költségvetési forrás. Mi történik 27 év után ebben a Közép-Kelet-európai államban? Miért fordul meg, miért tér le Románia arról az útról, amelyen az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően elindult?
Ezt követően az ukrajnai helyzetet vitatták meg: először Csernicskó István, a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének vezetője számolt be a kárpátaljai multi etnikus és multikulturális területekről, ahol számos esetben korlátozzák az anyanyelv használatot, majd Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai, kommunikációs titkára fejtette ki véleményét az ukrajnai helyzetről.
Csernicskó István elmondta, hogy az árnyékjelentést 2016 júniusára készítették el, azonban nyár óta sok minden történt. Ukrajná
ban komoly visszalépés tapasztalható a kisebbségi jogok védelme terén. Ukrajna 1999-ben ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, ezt a törvényt az alkotmánybíróság fél év múlva, hatályon kívül helyezte. A következő ratifikációra 2003-ban került sor, de csak 2006-ban léphetett életbe a Charta. 1999-hez képest 2003-ban jelentősen szűkítették a lehetőségeket, azóta ez a trend tovább folytatódik. 2016 nyara óta sok minden történt: Janukovics bukását követően rögtön eltörölték a 2012-ben meghozott nyelvtörvényt. Ezt Oroszország ürügyként használta fel. Ukrajnában a nyelvi kérdés igen átpolitizált. Végül 2014-ben az akkori ideiglenes államelnök ezt mégsem írta alá, jelenleg az Alkotmánybizottság vizsgálja, hogy alkotmány ellenes-e a 2012-ben elfogadott törvény, mindez jelzés értékű egy kedvezőtlen trend irányába. 2015 új, állami tisztviselőkre vonatkozó törvény, amely megtiltja a tisztviselők számára regionális vagy kisebbség nyelvhasználatot. Ez ellentmondásos a Charta rendelkezéseivel. A 25 éves Ukrajna még mindig nem tette lehetővé, hogy kisebbségi képviselői a kisebbségi iskolákban tanulhassanak. Az egyetemi felvételiken kötelező az ukrán nyelvvizsga, amelyen 8-10 % megbukik, a magyar iskolában tanulók között ez az arány 30-60% közötti. Ez a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése. Miért nem lehet ukránul megtanulni kisebbségi iskolákban? Míg az ukrán iskolákban érettségiig 1620 órában tanulnak ukránul, addig a magyar iskolákban csak 500 órában. A vizsgakövetelmények mindenkinek egységesek, anyanyelvtől függetlenül. Ez hátrányos megkülönböztetés. Ezen problémára válaszul az oktatási minisztérium meg akarja szüntetni a regionális nyelven folyó oktatást. Az Alkotmány és a nyelvtörvény is kimondja, hogy a kisebbségeknek joga van anyanyelvén tanulni.
Darcsi Karolina aggasztónak és veszélyesnek nevezte a folyamatokat. Ukrajna népességének 20%-a tekinthető nemzeti kisebbségnek. Ha felfüggesztik a nyelvi törvényt, az kaotikus állapotokat idézhet elő: nem lesz, ami szabályozza a nyelvhasználat kérdését. A keleti területeken ez háborúhoz vezetett. Egy uniós tagsággal as
piráló országban nagyon fontos lenne a kisebbségi jogok védelme és tiszteletben tartása. Jelenleg a nyelvtörvény alkotmánybíróság általi vizsgálata zajlik, vannak, akik formai okokra akarják megszüntetni. A tartalmát illetően azért kritizálják, mert a kisebbségi és regionális nyelvek biztosítása miatt háttérbe szorulhat az államnyelv. A 2012-es nyelvtörvény széleskörű jogokat biztosítana a kisebbségeknek, azonban ez a jogszabály sem lett végrehajtva teljesen. Darcsi szerint eddig legalább papíron garantálták a jogokat, most már onnan is szeretnék eltörölni. Az ukrán ombudsman is alkotmányellenesnek tartaná a nyelvtörvény eltörlését. Európai szintű kisebbségvédelemre lenne szükség Ukrajnában is. A kisebbségi nyelvhasználat eltörlése elsősorban nem a 150-200 ezer fős magyarság, hanem a jóval nagyobb számú orosz kisebbség jogainak csorbítására irányul.