A FELVIDÉKI MAGYAR KÖZÖSSÉG
A szlovákiai magyarság a második legnépesebb, a többségi nemzethez viszonyított számarányában pedig a legnagyobb külhoni magyar közösség a Kárpát-medencében. A szlovákiai lakosság hozzávetőleg tíz százalékát kitevő, félmilliós magyar anyanyelvű közösség Magyarország északi határa mentén, korábban egybefüggő, mára három nagyobb egységre tagolódó sávban él. A 2011-es népszámlálás szerint lélekszámuk 458 000 fő, a magyar anyanyelvűek száma 509 000 fő.
A helyi magyarság, identitásának megőrzése szempontjából kedvező alapokkal rendelkezik, mégis, nap, mint nap számos kihívással kénytelenek szembesülni az itt élő magyarok. Számarányuk – a jelentős csökkenés ellenére is – relatíve magas az össznépességhez viszonyítva, nagyobb részük tömbben élhet – a magyar anyanyelvűek aránya több mint 520 településen meghaladja a 10%-ot, közülük 435 településen a mai napig a magyarság alkotja a többséget –, és pozitív az olyan fontosabb magyarországi városok közelsége is, mint Budapest, Győr vagy Miskolc. Első pillantásra tehát úgy tűnhet, minden adott ahhoz, hogy egy virágzó, békében gyarapodó, biztos háttérrel rendelkező közösség fejlődjön Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom, Érsekújvár és Kassa környékén.
Milyen problémákra vezethető vissza, hogy mégis a mindennapos küzdelem szinonimáját jelenti magyarnak lenni a Felvidéken? Húsz esztendő alatt mintegy százezer fővel csökkent a magyar anyanyelvű lakosság lélekszáma az asszimilációs törekvések és a természetes fogyás következtében. A zömében magyarlakta Dél-Szlovákia az ország gazdaságilag legelmaradottabb térsége, és problémáit a központi kormányzat nem siet orvosolni. A kulturális, oktatási és nyelvhasználati jogok újra és újra sérülnek, a kormányzat nem riad vissza a kisebbségek jogait csorbító intézkedésektől. A Beneš-dekrétumok magyarságot kollektív bűnösnek bélyegző rendelkezései a mai napig a szlovák jogrendszer részét képezik. A szlovákiai magyaroktól a szlovák állampolgársági törvény módosításával még azt a szimbolikus lehetőséget is elvették, hogy az egyszerűsített honosítás útján a magyar állampolgárságot is megszerezzék a szlovák mellé.
A magyarság célkitűzései főként a fent sorolt problémákra kínálnának megoldást. Fontos a kedvezőtlen demográfiai tendenciák megfordítása, a dél-szlovákiai régió gazdasági felzárkóztatása, valamint a közösség kulturális, oktatási és nyelvhasználati jogainak biztosítása. A magyarság ez irányú törekvéseit foglalja össze az MKP „A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” című koncepciója. A jogérvényesítésért folytatott küzdelem hangsúlyos eleme, hogy a nyelvhasználat diszkriminatív korlátozásait megszüntessék, az állam ne alkalmazzon olyan szabályozást, amely adminisztratív módon akadályozza a magyar nyelv használatát a magyarlakta területeken, és az anyanyelv-használat legyen természetes a hivatalos érintkezésben is. Prioritás a magyar nyelvű oktatás megőrzése, fejlesztése, hogy a magyar fiataloknak meglegyen a lehetősége az óvodától a diplomáig magyar tanítási nyelvű intézményekben, anyanyelvükön tanulni. Az állampolgárság ügyében elsősorban a kormányzati hozzáállás változása jelenthetne megoldást, addig azonban a magyar közösség képviselői az igazságszolgáltatás különböző – nemzeti és európai uniós, illetve nemzetközi – szintjein keresik jogsérelmük orvoslását. Kiemelt jelentősége lenne a politikai megosztottság feloldásának, hogy a szlovák parlamentben ismét erős és hiteles képviselete lehessen a magyar közösségnek, amely az érdekérvényesítő-képesség magasabb szintjét jelentené.