onlinestream:
http://efa.greens-efa.eu/respecting-linguistic-diversity-15524.html
https://www.facebook.com/events/935043269948258
június 1-én került sor az ELEN[1] (European Language Equality Network – Európai Nyelvek Egyenlősége Hálózat), a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Verts/ALE), valamint az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) képviselőcsoport közös szervezésében „A nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása” című konferenciára.
A konferenciát Liadh Ní Riada (GUE/NGL, Írország) nyitotta meg, aki elmondta, üdvözölte, hogy írül beszélhet, amit sajnos sokszor nem tehet meg az Európai Parlament (EP) plenáris ülésen sem. Számára az ír nyelv használata nem csak politikai, hanem személyes kérdés is. Sok nyelv létezik Európában, nem elég csak a nyelvek megmentésére koncentrálni, azokat fejleszteni, erősíteni is kell, annak érdekében, hogy ténylegesen megmaradjanak.
Josep-Maria Terricabras (Zöldek, Spanyolország) abban mindenki 
egyetért, hogy elő kell segíteni a nyelvi diverzitást, de elő kell segíteni az anyaelvek használatát, de mindenekelőtt a nyelvek elnyomását kell megakadályozni. Sajnálatos, hogy csak a hivatalos nyelveket tartják tiszteletben. Sokszor nem használhatta a múltban a katalán nyelvet, szerencsére ez mára már megváltozott.
Davyth Hicks, az ELEN főtitkára aláhúzta, hogy igazságot kellene szolgáltatni a nyelveknek, meg kellene szüntetni a nyelvi megkülönböztetést. 2016-ban a nyelvi megkülönböztetés teljesen elfogadhatatlan, ez ellen minden lehetséges eszközzel fel kell lépni.
Felvezető előadásában Josu Juaristi Abaunz (GUE/NGL, Spanyolország) szerint nagyon nagy szükség van az ilyen találkozókra, sajnos nagyon messze vagyunk még a nyelvek egyenjogúságától. Baszkföldön a mai napig számos probléma áll fenn (például a közoktatás nyelvével) a nyelvhasználattal kapcsolatosan. Jordi Sebastia (Zöldek, Spanyolország) felhívta a figyelmet, hogy az intézményrendszerek sajátossága miatt a szülők gyakran feladják, hogy egy-egy nyelvet használjanak. A valenciai nyelv nem teljesen ugyanaz, mint a katalán, mint ahogyan a flamand nyelv sem teljesen azonos a hollanddal. mindenkit megillet a jog, hogy azt a nyelvet használja, azon a nyelven éljen, amelyet a legjobban ismer. Ramon Tremosa i Balcells (Liberálisok és Demokraták Európai Szövetsége., Spanyolország) nem szereti a kisebbségi nyelvek elnevezést, mert ez már önmagában egy besorolást jelent. Katalán focicsapatnak 5 millió (katalán nyelvű) twitter oldalának követője van, am
ely semmiképp sem nevezhető kisebbségnek. EP-ben a munkanyelvet egyre inkább uralja az angol. A spanyol és katalán nyelv „küzdelmeiről” számolt be, szerinte a megoldás egy független katalán állam lenne.
Liadh Ní Riada egyetértett azzal, hogy nem kellene a kisebbségi nyelv szóhasználatot preferálni, ők Írországban erre kifejezetten ügyelnek, mivel ők nem kisebbség. A kisebbségi nyelv terminológia egy alárendelt, nem egyenjogú szerepet sugall mindenki számára.
Conchúr Ó Giollagáin (Soillse, Oilthigh na Gàidhealtachd agus nan Eilean) a kisebbségi nyelvek láthatatlanná tételéről számolt be. A kisebbségi nyelvek napjainkra veszítenek erejükből, és egyre kevéssé tudják megvédeni magukat. Az anyanyelvhasználat alapvető emberi jogok részét képezi. Véleménye szerint proaktívan kell fellépni, elsősorban szociális sze
mpontokat figyelembe véve.
Davyth Hicks röviden ismertette az ELEN célkitűzéseit, 44 nyelvet képviselnek Európa szerte. A nyelvi jogok korlátozása közvetett és közvetlen diszkriminációt jelent. Az EU keveset tesz a kisebbségi nyelvet használókért, ami elfogadhatatlan.
Miquel Strubell (Linguapax International[2]) a nyelvhasználók jogairól beszélt. Strubell szerint sokan úgy vélik, hogy a kisebbségi nyelvet használók legnagyobb védelmét a kisebbségi és regionális nyelvekről szóló charta jelenti, azonban ő vitatja ezt, mivel a charta nem ad teljes körű védelmet, ez egy jó keretet biztosít csak a jogszabályok számára. Az anyanyelv használat az identitás része. EBESZ ajánlások[3] fontosságát és azok újjáélesztését hangsúlyozta. A nyelvhasználat személyes jog és nem egy kisebbséghez tartozó kollektív jog.
Ronan Ó Domhnaill, ír nyelvi biztos[4] az ír nyelv védelmét ismertette. Domhnaill beszámolt az elmúlt két év teljesítményéről. 2004-ben hozták létre a hivatalt annak érdekében, hogy az ír állam megfelelő színvonalú szolgáltatást tudjon nyújtani az ír nyelvet használók részére. Egyik legfontosabb feladatuk, hogy kivizsgálják a problémás eseteket.
Ferran Suay, az ELEN szervezet alelnöke, a nyelvi felsőbbrendűségről tartott vitaindítót. Véleménye szerint a rasszizmust felváltotta a kulturális megkülönböztetés. Kulturális és nyelvi felsőbbrendűség tapasztalható számos országban. Suay szerint a nyelv az emberi elme egyik legmagasabb szintű terméke. Genetikailag nagyon hasonló az emberiség, mégis teljesen különböző nyelvek fejlődtek ki, amelyek ugyanazt a kommunikáció alapját adó funkciót töltik be a közösségekben.
Ezt követően esettanulmányok kerültek bemutatásra. A Romániai és Szlovákiai magyar nyelvi kérdéseken túl breton, katalán, ír, walesi, baszk, occitán, galíciai eseteket ismertettek a szakértők. Fiala János, a Szlovákiai Magyarok
Kerekasztala[5] jogvédő szolgálata részéről bemutatta a magyar nyelvhasználathoz való jog szlovákiai megsértésének eseteit. Két évvel ezelőtt egy hatvanoldalas jelentést készítettek, a felszólalásában azonban csak néhány esetet szemléltetve mutatta be a helyzetet. Elmondta, hogy Szlovákiában a magyarok a lakosság mintegy 10%-át teszik ki. Fiala felhívta a figyelmet a jelenleg is érvényben lévő nyelvtörvényre, amelynek értelmében a kisebbségi nyelvet használóknak büntetést kell fizetniük. A kisebbségi kultúra támogatása kapcsán felmerülő problémákat, egyenlőtlenségeket is kiemelte Fiala. Hivatalosan kétnyelvűek lehetnek a helységnév táblák (nagyobb méretű szlovák, alatta magyar felirat), az útirányt jelző táblák viszont csak szlovák feliratokat tartalmazhatnak. Egészségügy szintén érdekes kérdés: jogilag van lehetőség magyarul beszélni, de gyakorlatban ez csak akkor valósul meg, ha az ellátó személyzet nyitott erre.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében három témáról beszélt: nyelvi jogok helyzete Romániában, nyelvhasználat az közigazgatásban és példák. Románia ratifikálta az kisebbségi és regionális nyelvek chartáját 2008-ban, és deklarálta, hogy az ország terültén 20 kisebbségi nyelv van használatban, amelyek közül a legnagyobb a magyar közösség (az összlakosság 6,5%-a beszél magyarul). Sándor Krisztina egy 2014/15-ös es kutatás[6] eredményeire hívta fel a figyelmet, ahol legalább 20% -os arányt ért el a kisebbség aránya. A kutatás kapcsán kiemelte, hogy nem minden esetben elérhetőek kétnyelvűen az oldalak, és a kétnyelvű oldalak esetén is megállapítható, hogy a magyar nyelvű oldalak tartalmát ritkábban frissítik. A magyar többségű önkormányzatoknál a tartalom jobban megfelel az aktualitásoknak. Emellett felhívta a figyelmet egy, a kolozsvári gyermekkórházban történt esetre is, amikor egy magyarul beszélő lányt nem akartak ellátni.
A következő szekcióban kisebbségi és regionális nyelvi jogok európai illetve nemzetközi jogi vonatkozását vitatták meg. Iryna Ulasiuk, EBESZ Nemzeti kisebbségek főbiztosa jogi tanácsadója röviden bemutatta a hivatal működését és elmondta, hogy napi munkájuk során hogyan reagálnak egy-egy nyelvi jogsértésre. A hivatalt 1992ben alapították azzal a céllal, hogy korai figyelmeztetőrendszert alakítsanak ki. Ulasiuk kiemelte, hogy a nyelvhasználat az identitás részét képezi. Az EBESZ ország egy részében probléma tapasztalható a nyelvhasználattal kapcsolatosan. Megfelelő egyensúlyt kell teremteni az államnyelv promótálása és a kisebbségi nyelvek között. Az állami nyelv ismerete előnyt jelenthet a kisebbségi anyanyelvvel bírók számára is, ugyanakkor az állami nyelv nem akadályozhatja a kisebbségi vagy regionális nyelvet használókat alapjoguk kiteljesítésében. Az oktatási rendszernek a médiának tükröznie kell a kisebbségek létét.
Belen Rodriguez de Alba, ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (UN OHCHR) Őshonos kisebbségekkel és Kisebbségekkel foglalkozó részlegének munkatársa kiemelte, hogy nincs nemzetközi jogilag elfogadott definíciója a kisebbségeknek. Objektív és szubjektív kritériumok alapján kerül meghatározásra. A kisebbségi jogok egyéni jogok, amelyek kollektívan is érvényesíthetők.
Sixto Molina, az Európa Tanács (ET) Regionális és kisebbségi nyelvek chartájával foglalkozó részlegének [angolul: European Charter for Regional or Minority Languages (ECRML)] titkárságvezetője arra a kérdésre kereste a választ, hogy a jelenleg meglévő szabályzás elegendő védelmet biztosít-e a kisebbségek számára. Molina ismertette az ET működését, illetve egyetértett az előtte szólókkal a kisebbségi nyelvek terminológiájának kapcsán. A világ népességének kb. 20%-a, azaz 1,4 milliárd ember beszéli valamely kisebbségi nyelvet, már csak azért sem kellene a kisebbségi létet hangsúlyozni. Az ET-nek mindent meg kell tennie, annak érdekében, hogy új lendületet adjon a charta ratifikációjának. Véleménye szerint a charta elegendő jogot és védelmet tudna biztosítani a kisebbségi nyelvet használóknak.
Kristina Cunningham, az Európai Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság munkatársa hangsúlyozta, az Európai Bizottság a nyelvi diszkriminációk esetében nincs hatásköre, nem tud fellépni. A tisztviselő szerint jelenleg, a Juncker-bizottság mandátuma alatt sokkal nehezebb e téren például bármilyen jogalkotással előállni,mint a korábbi Bizottság ideje alatt. Ráadásul, új kihívásként jelenhet meg, ha a bevándorlók csoportjai úgy döntenek, hogy anyanyelvük révén szeretnének boldogulni az új országukban.
A nyelvi diszkriminációval, a nyelvi jogok globális fejlesztésével foglalkozó panelban Rob Dunbar, a Roinn na Ceiltis is Eòlas na h-Alba, Oilthigh Dhùn Èideann nevében hangsúlyozta, nyelvi szabályozás tekintetében inkább globális, mint belső szabályozásra van szükség. Nyelvi jogok helyett inkább a nyelvhasználati jog kifejezést tartaná elfogadhatónak.
A konferencia záró szekciójában Kontseilua[7] baszk ernyőszervezetet képviselő Paul Bilba-Sarria a nyelvi jogok minimális biztosításának protokolljáról számolt be. Sixto Molina, Belen Rodriguez de Alba és Kristina Cunningham a meglévő jogszabályok jobb végrehajtásáról beszéltek. Rob Dunbar a nyelvek védelmének diszkrimináció mentes bevett gyakorlatairól számolt be. Davyth Hicks egy, a regionális, kisebbségi és veszélyeztetett nyelvek védelmére kialakítandó irányelvről beszélt. Conchúr Ó Giollagáin egy a veszélyeztetett nyelvekkel foglalkozó biztos ötletét mutatta be.
A konferencia zárásaként Liadh Ní Riada kiemelte, fontos, hogy legyenek olyan találkozók, ahol egy-egy kisebbségi nyelv érintettjei nem csak maguk között beszélnek a problémáikról. Egyértelmű, hogy minden érintett hasonló jellegű problémákkal küzd, de azokra természetesen nincs egy egységes megoldás. Ní Riada emellett a jelnyelv fontosságára is felhívta a figyelmet.
[1] http://www.cracking-the-language-barrier.eu/organisations/elen/
[2] http://www.linguapax.org/english
[3] Az EBESZ által 1998-ban megfogalmazott ajánlásokat az alábbi linken olvashatják el: http://www.osce.org/hcnm/67531?download=true
[4] http://languagecommissioners.org/members.php?id=5
[5] http://www.kerekasztal.org/
[6] A kutatást a Bálványos Intézet és a Mensura Transylvanica elemzői csoport tagjai végezték.
[7] http://kontseilua.eus/kontseilua-en/